2015. szeptember 29., kedd

I. fejezet - Egy átlagos nap

Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, hogy vasárnaponként lesznek az új fejezetek, de fel akartam tenni az 1. fejezetet, mint kedvcsinálót, mert ha valaki erre téved, és azt látja, hogy Prológus, akkor nem hinném, hogy nagyon érdekelné a blog! Tehát itt az 1. fejezet, jó olvasást!

Az ébresztő nyivákol mellettem. Felkelek. Mellettem Kaparó, a macskám, engem néz. Eredetileg Gree bácsié volt, de miután ő meghalt, én nem akartam kidobni szegény macskát. Szép vörös szőrével, és nagy bozontos farkával olyan, mintha valami király lenne. A Kaparó nevet onnan kapta, hogy kiskorában mindig kaparászott az ágyam melletti falnál. 
A 9-es Molszban lakom. Itt régen, még a Nagy Atomháború előtt Magyarország és Horvátország feküdt. A 9-es Molsz fővárosa Buda, melynek másik felét, Pestet elpusztították a bombák. Buda központjában, ahova minket, szegényeket nem engednek be, hatalmas épületek vannak. Enyhén szólva rettentően magasak. Ordina, az egész Európát magába foglaló ország, legmagasabb épülete, viszont Münchenben található, azthiszem 1200 méter körül van, de több felhőkarcoló is van körülötte, amik hozzá vannak csatolva, és védik, hogy nehogy eldőljön.
A történelem órákon, nem az őskortól, hanem nagyjából a középkor közepétől tanultunk, és tanulnak most is a gyerekek. Én azért ismerem jobban a történelmet, mert Budán van Ordina legnagyobb könyvtára, ami rengeteg történelmi könyvben gazdag. Sok megmaradt történelem tankönyvet őriznek itt, és ezeket szeretem olvasgatni, mivel kíváncsi vagyok a múltra. Én nem éltem a Nagy Atomháborúban, szerencsére, de az én nagypapám igen, és ott is halt meg. Most, keresztény időszámítás szerint 2175-ben járunk. A Nagy Atomháború 53 évvel ezelőtt volt, és szinte mindent elpusztított. A mi időszámításunk szerint, vagyis az Új Időszámítás szerint most 53 van.
Nemzeti ünnep, csak egy van, ilyenkor sportolók játékát láthatja mindenki, egy hatalmas arénában, ami hasonlít az ókori római Circus Maximushoz. Ez május 6-án van, mivel ekkor jött létre Ordina, de akkor még nagyon kicsi volt, és ezután foglalta el Európa nagy részét.
Kimegyek a nappaliba, és megmosom az arcom, mivel, külön fürdőszoba nincsen. Mikor megmosakodtam, felhúzom a bakancsomat, felveszem a kabátom és a sapkám, majd elindulok a puskámmal. A város szélére kell menjek, ahova gyorsvillamos visz. Ezek keresztül szelik az egész országot. Minimum 1000 útvonal van, de ez nem teljesen biztos. Mikor megérkezek, a többiek már ott vannak. Én vagyok a vezető, tehát engem kötelező megvárni.
- Jó reggelt! - köszönt mindenki, mikor megpillantanak.
- Jó reggelt! - köszönök vissza. - Mehetünk? - kérdezem a csoport mellett álló katonáktól, ugyanis mi nem mehetünk ki csak úgy a városból, mert ahhoz engedély kell.
- Mehetnek. - biccent a katona, majd összekoccantja a bokáit. A hatalmas kerítésnek, egy része, felfelé kezd mozogni, majd fent megáll.
- Gyerünk! - fordulok hátra, a csapat felé.
Elindulunk. Néhány perccel később odajön hozzám Dres, az egyik vadász, és ezt mondja:
- Egyes hírek szerint a Lázadók már egyre erősebbek, és támadni készülnek.
- Nem hinném. - nézek rá.
- Én igen. Már erősek, és egyre többen állnak az ők oldalukra.
- Lehet, de mivel nem mi vagyunk a legkülsőbb Molsz, ezért biztonságban vagyunk.
- Hát éppen ez az! Pont erre számítanak ők is, hogy azt hisszük, hogy a külsőbb Molszokat támadják, pedig nem. Legalábbis szerintem. Az én véleményem szerint a Színes-tengeren keresztül a Tizenegyesbe jutnak, de mivel az is külső, tovább lopakodnak, és miért ne jöhetnének hozzánk? - Dres megáll. Mindig is a Lázadók oldalán is állt egy kicsit, és más irányból közelítette meg a dolgokat, mint az átlag. Hirtelen hatalmas kiáltásra leszünk figyelmesek:
- Jobbra! - mindenki felemeli a puskáját, és jobbra céloz, majd lő. El is találunk valamit, és közelebb megyünk.
- Ez egy szarvas. - mondja Figg, mikor odaérek. Figg egy baromi alacsony férfi, de nagyon jó szeme és füle van, tehát legtöbbször ő veszi, hogyha van valahol egy vad.
Ránézek a szarvasra. Hatalmas, de nagyon sokszor fordul elő, hogy a sugárzott részről jönnek, ezért fertőzöttek. Mindig meg kell nézni a belüket, hogy nehogy fertőzöttek legyenek.
- Nyissátok szét! - mondom, mire két ember megfogja az lelőt állatot, majd Dres hozza a kését, és felvágja a hasánál. A belei átszíneződtek feketés-zöldesre.
- Ez fertőzött. - sóhajtok gondterhelten.
- Mehetünk tovább! - jelentette ki Dres. Mndenki elindult.
Délig öt szarvast lőttünk le, amiből csak ez az egy volt a fertőzött, két őzet, amiből egy sem volt fertőzött, és hét nyulat, amiből kettő nem volt jó. Bemegyünk a Főkonyhára, ahova mindig visszük a zsákmányt, és innen szolgálják ki a város népét. Raktáron nyilván nagyon sok állat van még, de ha raktáron sincs elegendő állat, akkor a Fővárostól kérnek élelmet, ahonnan repülővel hozzák a lelőtt állatokat. Ilyen pont két héttel Gree bácsi halála után volt, de annak természetesen köze sem volt ehhez. Mikor átadjuk a beszerzett zsákmányt, Friggh, a konyha vezető szakácsa, nem nagyon vág boldog arcot.
- Megint csak ennyi? - kérdezi szomorúan.
- Igen. - válaszolom komoran.
- Rendben. Szerencsére van elég állat raktáron, úgyhogy nem kell rendelni a Fővárostól.
- Oké. - mondom, majd intek a mellettem álló vadászcsapatnak, hogy mehetünk.
Hazamegyek. A bejárati ajtó mellett Gree bácsi képe áll. Mindig is akart magáról csináltatni egy képet, és mikor talált az utcán elegendő pénzt, csináltathatott. Aztán kitette ide. Mindig emlékeztet arra, hogy itthon vagyok, és hogy Gree bácsi milyen jó volt hozzám. Úgy nevelt, mintha a fia lettem volna.
Újra eltelt egy átlagos nap. Semmi érdekeset nem csináltam. Nincs is mit. Gree bácsin kívül nem volt semmi jó az életemben. De már ő is a múlté.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nem tudom, hogy sikerült, de valahogy eddig nem vettem észre, hogy kiraktad az első részt. Most viszont pótoltam a lemaradást, és azonnal elolvastam.
    Tetszett, hogy az elején meséltél egy kicsit a háborúról, és az ország jelenlegi felépítéséről. Én még a Lázadókról is szívesen olvastam volna, nem teljesen értem, kik ők, és miért lázadnak.
    A főszereplő kicsit depisnek tűnik, amivalamilyen szinten érthető is. Bár én azért remélem, egyszer vidámabb lesz :)
    Egyébként szépen fogalmazol, és a helyedírásodban sem találtam hibát.
    Sok sikert! Siess a folytatással!
    Maja

    VálaszTörlés
  2. Kedves Maja!
    Nagyon nagy örömmel töltött el ez az üzenet, mikor elolvastam. Nagyon köszönöm, hogy ennyire tetszik a történet, és, hogy ilyeneket írsz! :) Igyekszem a folytatással, szerintem vasárnap már fent lesz.
    Köszönök mindent!
    John Collins

    VálaszTörlés