Új blogom van: Comics!
Igen, címéből ítélve tudhatjátok, hogy szuperhősös. Bizony! Várom a kommenteket, meg minden, ha tetszik, iratkozzatok fel!
2015. október 29., csütörtök
2015. október 18., vasárnap
I'm sorry...
Sajnálom, de kell egy kis idő nekem.
Most egy ideig nem fogok írni, mert teljesen kikészített az iskola. Semmiképp sem hagyom abba, de szünetet kell tartsak. Az ötleteim nincsenek kifogyóban, és egyre jobban áll össze a kép az egész blogról, tehát nem hagyom abba, csak kiveszek egy szabit. Nem tudom, hogy meddig fog tartani, de igyekszem minél rövidebbre fogni, mivel nagyon élvezem a blogolásDe senki se ijedjen meg, ha nem leszek egy hónapig! Mint már mondtam, próbálok minél hamarabb visszajönni, de nem hinném, hogy egy hét elég lesz!
Tehát akkor, hogy rövidre fogjam: SZABIN VAGYOK!
Most egy ideig nem fogok írni, mert teljesen kikészített az iskola. Semmiképp sem hagyom abba, de szünetet kell tartsak. Az ötleteim nincsenek kifogyóban, és egyre jobban áll össze a kép az egész blogról, tehát nem hagyom abba, csak kiveszek egy szabit. Nem tudom, hogy meddig fog tartani, de igyekszem minél rövidebbre fogni, mivel nagyon élvezem a blogolásDe senki se ijedjen meg, ha nem leszek egy hónapig! Mint már mondtam, próbálok minél hamarabb visszajönni, de nem hinném, hogy egy hét elég lesz!
Tehát akkor, hogy rövidre fogjam: SZABIN VAGYOK!
2015. október 11., vasárnap
II. fejezet - A rettegett Lázadók
A másnap is ugyanúgy indult. Elmentünk vadászni, de én kicsit távolabb voltam a csoporttól. Egyszer csak elüvölti magát valaki.
- Hééé! Itt egy lelőtt szarvas! - mindannyian odamegyünk, és látjuk, hogy tényleg, egy lelőtt szarvas van a fűben.
- Ezt ki lőhette le? - bámul maga elé Figg, ugyanis ő vette észre legelőször a szarvast.
- Mi biztos nem, mivel, akkor mindenki idejön, és felvágjuk a hasánál. - mondom.
- Lázadók. - suttogja Dres, de olyan gúnyosan, hogy arra lehet következtetni, hogy örül a Lázadóknak.
- Biztos nem! - kezdem, majd Dres-re nézek. - A 11-es Molsz itt van mellettünk, keletre, és ott nem tudtak átjönni!
- Dehogynem! - feleli szórakozottan Dres, majd úgy néz ránk, mint a hülyékre. - Ez eléggé egyértelmű!
- Mindegy, a Lázadók nem a mi gondunk! - legyint Ger, majd továbbindul.
- Szerintem se! - mondom, majd Dres-re nézek, és követem Gert.
- Persze! - akkora szarkazmus volt ebben az egy szóban, hogy, olyat nem hall minden nap az ember.
Néhány órával később, már fogtunk egy-két dolgot. Nyulakat, egy szarvast, és egy rókát.
Aztán még továbbmegyünk. Én kicsit eltávolodom a csapattól, és a Patak felé megyek. Mikor odaérek, nem akarok hinni a szememnek. Egy csapatnyi koszos ember. Ruhájuk szakadt, és hatalmas hátizsákokat cipelnek. Akkor ijedek meg a legjobban, mikor meglátom a kezükben a fegyvereket. Dres éppen mellettem sétál el.
- Dres! - suttogom. - Dres! Hahó, Dres! - mikor végre meghallja, odajön hozzám.
- Mondtam, hogy itt lesznek! - súgja a fülembe.
- Ez nem így megy!
- Dehogynem! - mikor Dres indulni akar, rálép egy faágra. Ennyi! Engem pillantanak meg, nem őt, úgyhogy gyorsan elfutok, de ők utánam. Közben állandóan rám mutogatnak.
- Ott van!
- Kapjuk el!
- Gyerünk, gyerünk!
Csak futok, és elérem a kerítést.
- Engedje fel! Engedje már fel! Gyerünk! - mondom, majd megmutatom a vadász-igazolványomat.
- Szabálysértő, elfogni! - odajön hozzám két katona, majd erősen hátracsavarják a kezemet. Egy elektromos bilinccsel jutalmaznak.
- Vigyük be! - mondja az egyik katona, majd beültetnek egy autóba.
- Nem! Nem! - üvöltök. Tudom, hogy megszegtem a szabályt, miszerint egyik fajta katonának sem szabad parancsolgatni.
Katonákból több fajta van:
1. A Fehér Katonák
Ők tartják fent a békét, és ügyelnek a városra. Olykor elkapják a tolvajokat, rablókat, aztán elviszik őket.
2. A Piros Katonák
Ők végzik ki az embereket, ha kell.
3. A Fekete Katonák
Ők harcolnak háborúban, ha pedig nincs háború, nem katonák.
4. A Zöld Katonák
Ők védelmezik a politikusokat.
Tehát nem lehet nekik parancsolgatni, csak akkor ha valami politikus, vagy ilyesmi vagy. Az autóban nem beszélek, de mikor meglátom, hogy egy injekció tart felém, elkezdenék üvöltözni, de nem jön ki hang a számon.
Mikor felébredek, valami földalatti helyen találom magam.
- Utónév Jack, családnév Stee? - kérdezi egy Fehér Katona.
- Igen. - válaszolok. Fáj a fejem, és szerintem lázam van. Sokszor láttam már, hogy elvisznek egy-egy emvert, de velem még sosem történt meg. Én sosem voltam még eldugott helyeken, mivel eddig nem csináltam semmit.
- Ugye tudja, hogy egyik típusú katonával sem lehet úgy beszélni, ahogy ön? - kérdezi a katona.
- Tudom. - mondom halkan.
- Nem hallottam?
- Tudom! - kiabálok.
- Én nem akarom kivégezni, de ha kell, megteszem.
- Jól van, mit akar?
- Miért rohant?
- Meddig kell itt ülnöm?
- Válaszoljon a kérdésre! - mondja, majd szünetet tart. - Miért rohant?! - üvölt.
- Mert... - mondanám, de megrázkódik az egész épület, majd beront egy Fehér.
- Uram, Lázadók!
- Ágyúk?
- Rendben.
- Tüzelhetnek!
- Értettem uram!
- Mehet. - mondja a katona, majd egy pisztolyt vesz ki a lábán található tartóból. - Maga itt marad! - néz rám, én pedig bólintok. Kimegy, de utána azonnal visszarepül, egy késsel a fejében. Egy ember jön be, és baltával elvágja az elektromos bilincsemet. Ugyanolyan koszos ruhát visel, mint a Pataknál, a Lázadók.
- Jöjj! - én nem gondolkozva felállok, és követem az embert. Gyorsan kivisz az épületből, aztán az felrobban. Kint, egy hatalmas puszta van.
- Hol vagyunk? - nézek az emberre.
- Ez a régi Oroszország. - mondja némi akcentussál.
- Értem. - nem tudom, hogy mi lesz ezután. Hogyhogyan fogok visszajutni a 9-es Molszba. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, de nem hinném, hogy kapok rájuk választ. És ezeket az embereket megnézve egy dolgot kivéve mindenben jobb a Főváros. Az az egy dolog viszont nagy értékű: ők együtt vannak, míg a Főváros nem, és ezért sebezhetőek.
Néhány órával később, már fogtunk egy-két dolgot. Nyulakat, egy szarvast, és egy rókát.
Aztán még továbbmegyünk. Én kicsit eltávolodom a csapattól, és a Patak felé megyek. Mikor odaérek, nem akarok hinni a szememnek. Egy csapatnyi koszos ember. Ruhájuk szakadt, és hatalmas hátizsákokat cipelnek. Akkor ijedek meg a legjobban, mikor meglátom a kezükben a fegyvereket. Dres éppen mellettem sétál el.
- Dres! - suttogom. - Dres! Hahó, Dres! - mikor végre meghallja, odajön hozzám.
- Mondtam, hogy itt lesznek! - súgja a fülembe.
- Ez nem így megy!
- Dehogynem! - mikor Dres indulni akar, rálép egy faágra. Ennyi! Engem pillantanak meg, nem őt, úgyhogy gyorsan elfutok, de ők utánam. Közben állandóan rám mutogatnak.
- Ott van!
- Kapjuk el!
- Gyerünk, gyerünk!
Csak futok, és elérem a kerítést.
- Engedje fel! Engedje már fel! Gyerünk! - mondom, majd megmutatom a vadász-igazolványomat.
- Szabálysértő, elfogni! - odajön hozzám két katona, majd erősen hátracsavarják a kezemet. Egy elektromos bilinccsel jutalmaznak.
- Vigyük be! - mondja az egyik katona, majd beültetnek egy autóba.
- Nem! Nem! - üvöltök. Tudom, hogy megszegtem a szabályt, miszerint egyik fajta katonának sem szabad parancsolgatni.
Katonákból több fajta van:
1. A Fehér Katonák
Ők tartják fent a békét, és ügyelnek a városra. Olykor elkapják a tolvajokat, rablókat, aztán elviszik őket.
2. A Piros Katonák
Ők végzik ki az embereket, ha kell.
3. A Fekete Katonák
Ők harcolnak háborúban, ha pedig nincs háború, nem katonák.
4. A Zöld Katonák
Ők védelmezik a politikusokat.
Tehát nem lehet nekik parancsolgatni, csak akkor ha valami politikus, vagy ilyesmi vagy. Az autóban nem beszélek, de mikor meglátom, hogy egy injekció tart felém, elkezdenék üvöltözni, de nem jön ki hang a számon.
Mikor felébredek, valami földalatti helyen találom magam.
- Utónév Jack, családnév Stee? - kérdezi egy Fehér Katona.
- Igen. - válaszolok. Fáj a fejem, és szerintem lázam van. Sokszor láttam már, hogy elvisznek egy-egy emvert, de velem még sosem történt meg. Én sosem voltam még eldugott helyeken, mivel eddig nem csináltam semmit.
- Ugye tudja, hogy egyik típusú katonával sem lehet úgy beszélni, ahogy ön? - kérdezi a katona.
- Tudom. - mondom halkan.
- Nem hallottam?
- Tudom! - kiabálok.
- Én nem akarom kivégezni, de ha kell, megteszem.
- Jól van, mit akar?
- Miért rohant?
- Meddig kell itt ülnöm?
- Válaszoljon a kérdésre! - mondja, majd szünetet tart. - Miért rohant?! - üvölt.
- Mert... - mondanám, de megrázkódik az egész épület, majd beront egy Fehér.
- Uram, Lázadók!
- Ágyúk?
- Rendben.
- Tüzelhetnek!
- Értettem uram!
- Mehet. - mondja a katona, majd egy pisztolyt vesz ki a lábán található tartóból. - Maga itt marad! - néz rám, én pedig bólintok. Kimegy, de utána azonnal visszarepül, egy késsel a fejében. Egy ember jön be, és baltával elvágja az elektromos bilincsemet. Ugyanolyan koszos ruhát visel, mint a Pataknál, a Lázadók.
- Jöjj! - én nem gondolkozva felállok, és követem az embert. Gyorsan kivisz az épületből, aztán az felrobban. Kint, egy hatalmas puszta van.
- Hol vagyunk? - nézek az emberre.
- Ez a régi Oroszország. - mondja némi akcentussál.
- Értem. - nem tudom, hogy mi lesz ezután. Hogyhogyan fogok visszajutni a 9-es Molszba. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, de nem hinném, hogy kapok rájuk választ. És ezeket az embereket megnézve egy dolgot kivéve mindenben jobb a Főváros. Az az egy dolog viszont nagy értékű: ők együtt vannak, míg a Főváros nem, és ezért sebezhetőek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)