Új blogom van: Comics!
Igen, címéből ítélve tudhatjátok, hogy szuperhősös. Bizony! Várom a kommenteket, meg minden, ha tetszik, iratkozzatok fel!
2015. október 29., csütörtök
2015. október 18., vasárnap
I'm sorry...
Sajnálom, de kell egy kis idő nekem.
Most egy ideig nem fogok írni, mert teljesen kikészített az iskola. Semmiképp sem hagyom abba, de szünetet kell tartsak. Az ötleteim nincsenek kifogyóban, és egyre jobban áll össze a kép az egész blogról, tehát nem hagyom abba, csak kiveszek egy szabit. Nem tudom, hogy meddig fog tartani, de igyekszem minél rövidebbre fogni, mivel nagyon élvezem a blogolásDe senki se ijedjen meg, ha nem leszek egy hónapig! Mint már mondtam, próbálok minél hamarabb visszajönni, de nem hinném, hogy egy hét elég lesz!
Tehát akkor, hogy rövidre fogjam: SZABIN VAGYOK!
Most egy ideig nem fogok írni, mert teljesen kikészített az iskola. Semmiképp sem hagyom abba, de szünetet kell tartsak. Az ötleteim nincsenek kifogyóban, és egyre jobban áll össze a kép az egész blogról, tehát nem hagyom abba, csak kiveszek egy szabit. Nem tudom, hogy meddig fog tartani, de igyekszem minél rövidebbre fogni, mivel nagyon élvezem a blogolásDe senki se ijedjen meg, ha nem leszek egy hónapig! Mint már mondtam, próbálok minél hamarabb visszajönni, de nem hinném, hogy egy hét elég lesz!
Tehát akkor, hogy rövidre fogjam: SZABIN VAGYOK!
2015. október 11., vasárnap
II. fejezet - A rettegett Lázadók
A másnap is ugyanúgy indult. Elmentünk vadászni, de én kicsit távolabb voltam a csoporttól. Egyszer csak elüvölti magát valaki.
- Hééé! Itt egy lelőtt szarvas! - mindannyian odamegyünk, és látjuk, hogy tényleg, egy lelőtt szarvas van a fűben.
- Ezt ki lőhette le? - bámul maga elé Figg, ugyanis ő vette észre legelőször a szarvast.
- Mi biztos nem, mivel, akkor mindenki idejön, és felvágjuk a hasánál. - mondom.
- Lázadók. - suttogja Dres, de olyan gúnyosan, hogy arra lehet következtetni, hogy örül a Lázadóknak.
- Biztos nem! - kezdem, majd Dres-re nézek. - A 11-es Molsz itt van mellettünk, keletre, és ott nem tudtak átjönni!
- Dehogynem! - feleli szórakozottan Dres, majd úgy néz ránk, mint a hülyékre. - Ez eléggé egyértelmű!
- Mindegy, a Lázadók nem a mi gondunk! - legyint Ger, majd továbbindul.
- Szerintem se! - mondom, majd Dres-re nézek, és követem Gert.
- Persze! - akkora szarkazmus volt ebben az egy szóban, hogy, olyat nem hall minden nap az ember.
Néhány órával később, már fogtunk egy-két dolgot. Nyulakat, egy szarvast, és egy rókát.
Aztán még továbbmegyünk. Én kicsit eltávolodom a csapattól, és a Patak felé megyek. Mikor odaérek, nem akarok hinni a szememnek. Egy csapatnyi koszos ember. Ruhájuk szakadt, és hatalmas hátizsákokat cipelnek. Akkor ijedek meg a legjobban, mikor meglátom a kezükben a fegyvereket. Dres éppen mellettem sétál el.
- Dres! - suttogom. - Dres! Hahó, Dres! - mikor végre meghallja, odajön hozzám.
- Mondtam, hogy itt lesznek! - súgja a fülembe.
- Ez nem így megy!
- Dehogynem! - mikor Dres indulni akar, rálép egy faágra. Ennyi! Engem pillantanak meg, nem őt, úgyhogy gyorsan elfutok, de ők utánam. Közben állandóan rám mutogatnak.
- Ott van!
- Kapjuk el!
- Gyerünk, gyerünk!
Csak futok, és elérem a kerítést.
- Engedje fel! Engedje már fel! Gyerünk! - mondom, majd megmutatom a vadász-igazolványomat.
- Szabálysértő, elfogni! - odajön hozzám két katona, majd erősen hátracsavarják a kezemet. Egy elektromos bilinccsel jutalmaznak.
- Vigyük be! - mondja az egyik katona, majd beültetnek egy autóba.
- Nem! Nem! - üvöltök. Tudom, hogy megszegtem a szabályt, miszerint egyik fajta katonának sem szabad parancsolgatni.
Katonákból több fajta van:
1. A Fehér Katonák
Ők tartják fent a békét, és ügyelnek a városra. Olykor elkapják a tolvajokat, rablókat, aztán elviszik őket.
2. A Piros Katonák
Ők végzik ki az embereket, ha kell.
3. A Fekete Katonák
Ők harcolnak háborúban, ha pedig nincs háború, nem katonák.
4. A Zöld Katonák
Ők védelmezik a politikusokat.
Tehát nem lehet nekik parancsolgatni, csak akkor ha valami politikus, vagy ilyesmi vagy. Az autóban nem beszélek, de mikor meglátom, hogy egy injekció tart felém, elkezdenék üvöltözni, de nem jön ki hang a számon.
Mikor felébredek, valami földalatti helyen találom magam.
- Utónév Jack, családnév Stee? - kérdezi egy Fehér Katona.
- Igen. - válaszolok. Fáj a fejem, és szerintem lázam van. Sokszor láttam már, hogy elvisznek egy-egy emvert, de velem még sosem történt meg. Én sosem voltam még eldugott helyeken, mivel eddig nem csináltam semmit.
- Ugye tudja, hogy egyik típusú katonával sem lehet úgy beszélni, ahogy ön? - kérdezi a katona.
- Tudom. - mondom halkan.
- Nem hallottam?
- Tudom! - kiabálok.
- Én nem akarom kivégezni, de ha kell, megteszem.
- Jól van, mit akar?
- Miért rohant?
- Meddig kell itt ülnöm?
- Válaszoljon a kérdésre! - mondja, majd szünetet tart. - Miért rohant?! - üvölt.
- Mert... - mondanám, de megrázkódik az egész épület, majd beront egy Fehér.
- Uram, Lázadók!
- Ágyúk?
- Rendben.
- Tüzelhetnek!
- Értettem uram!
- Mehet. - mondja a katona, majd egy pisztolyt vesz ki a lábán található tartóból. - Maga itt marad! - néz rám, én pedig bólintok. Kimegy, de utána azonnal visszarepül, egy késsel a fejében. Egy ember jön be, és baltával elvágja az elektromos bilincsemet. Ugyanolyan koszos ruhát visel, mint a Pataknál, a Lázadók.
- Jöjj! - én nem gondolkozva felállok, és követem az embert. Gyorsan kivisz az épületből, aztán az felrobban. Kint, egy hatalmas puszta van.
- Hol vagyunk? - nézek az emberre.
- Ez a régi Oroszország. - mondja némi akcentussál.
- Értem. - nem tudom, hogy mi lesz ezután. Hogyhogyan fogok visszajutni a 9-es Molszba. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, de nem hinném, hogy kapok rájuk választ. És ezeket az embereket megnézve egy dolgot kivéve mindenben jobb a Főváros. Az az egy dolog viszont nagy értékű: ők együtt vannak, míg a Főváros nem, és ezért sebezhetőek.
Néhány órával később, már fogtunk egy-két dolgot. Nyulakat, egy szarvast, és egy rókát.
Aztán még továbbmegyünk. Én kicsit eltávolodom a csapattól, és a Patak felé megyek. Mikor odaérek, nem akarok hinni a szememnek. Egy csapatnyi koszos ember. Ruhájuk szakadt, és hatalmas hátizsákokat cipelnek. Akkor ijedek meg a legjobban, mikor meglátom a kezükben a fegyvereket. Dres éppen mellettem sétál el.
- Dres! - suttogom. - Dres! Hahó, Dres! - mikor végre meghallja, odajön hozzám.
- Mondtam, hogy itt lesznek! - súgja a fülembe.
- Ez nem így megy!
- Dehogynem! - mikor Dres indulni akar, rálép egy faágra. Ennyi! Engem pillantanak meg, nem őt, úgyhogy gyorsan elfutok, de ők utánam. Közben állandóan rám mutogatnak.
- Ott van!
- Kapjuk el!
- Gyerünk, gyerünk!
Csak futok, és elérem a kerítést.
- Engedje fel! Engedje már fel! Gyerünk! - mondom, majd megmutatom a vadász-igazolványomat.
- Szabálysértő, elfogni! - odajön hozzám két katona, majd erősen hátracsavarják a kezemet. Egy elektromos bilinccsel jutalmaznak.
- Vigyük be! - mondja az egyik katona, majd beültetnek egy autóba.
- Nem! Nem! - üvöltök. Tudom, hogy megszegtem a szabályt, miszerint egyik fajta katonának sem szabad parancsolgatni.
Katonákból több fajta van:
1. A Fehér Katonák
Ők tartják fent a békét, és ügyelnek a városra. Olykor elkapják a tolvajokat, rablókat, aztán elviszik őket.
2. A Piros Katonák
Ők végzik ki az embereket, ha kell.
3. A Fekete Katonák
Ők harcolnak háborúban, ha pedig nincs háború, nem katonák.
4. A Zöld Katonák
Ők védelmezik a politikusokat.
Tehát nem lehet nekik parancsolgatni, csak akkor ha valami politikus, vagy ilyesmi vagy. Az autóban nem beszélek, de mikor meglátom, hogy egy injekció tart felém, elkezdenék üvöltözni, de nem jön ki hang a számon.
Mikor felébredek, valami földalatti helyen találom magam.
- Utónév Jack, családnév Stee? - kérdezi egy Fehér Katona.
- Igen. - válaszolok. Fáj a fejem, és szerintem lázam van. Sokszor láttam már, hogy elvisznek egy-egy emvert, de velem még sosem történt meg. Én sosem voltam még eldugott helyeken, mivel eddig nem csináltam semmit.
- Ugye tudja, hogy egyik típusú katonával sem lehet úgy beszélni, ahogy ön? - kérdezi a katona.
- Tudom. - mondom halkan.
- Nem hallottam?
- Tudom! - kiabálok.
- Én nem akarom kivégezni, de ha kell, megteszem.
- Jól van, mit akar?
- Miért rohant?
- Meddig kell itt ülnöm?
- Válaszoljon a kérdésre! - mondja, majd szünetet tart. - Miért rohant?! - üvölt.
- Mert... - mondanám, de megrázkódik az egész épület, majd beront egy Fehér.
- Uram, Lázadók!
- Ágyúk?
- Rendben.
- Tüzelhetnek!
- Értettem uram!
- Mehet. - mondja a katona, majd egy pisztolyt vesz ki a lábán található tartóból. - Maga itt marad! - néz rám, én pedig bólintok. Kimegy, de utána azonnal visszarepül, egy késsel a fejében. Egy ember jön be, és baltával elvágja az elektromos bilincsemet. Ugyanolyan koszos ruhát visel, mint a Pataknál, a Lázadók.
- Jöjj! - én nem gondolkozva felállok, és követem az embert. Gyorsan kivisz az épületből, aztán az felrobban. Kint, egy hatalmas puszta van.
- Hol vagyunk? - nézek az emberre.
- Ez a régi Oroszország. - mondja némi akcentussál.
- Értem. - nem tudom, hogy mi lesz ezután. Hogyhogyan fogok visszajutni a 9-es Molszba. Ezek a kérdések foglalkoztatnak, de nem hinném, hogy kapok rájuk választ. És ezeket az embereket megnézve egy dolgot kivéve mindenben jobb a Főváros. Az az egy dolog viszont nagy értékű: ők együtt vannak, míg a Főváros nem, és ezért sebezhetőek.
2015. szeptember 29., kedd
I. fejezet - Egy átlagos nap
Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, hogy vasárnaponként lesznek az új fejezetek, de fel akartam tenni az 1. fejezetet, mint kedvcsinálót, mert ha valaki erre téved, és azt látja, hogy Prológus, akkor nem hinném, hogy nagyon érdekelné a blog! Tehát itt az 1. fejezet, jó olvasást!
Az ébresztő nyivákol mellettem. Felkelek. Mellettem Kaparó, a macskám, engem néz. Eredetileg Gree bácsié volt, de miután ő meghalt, én nem akartam kidobni szegény macskát. Szép vörös szőrével, és nagy bozontos farkával olyan, mintha valami király lenne. A Kaparó nevet onnan kapta, hogy kiskorában mindig kaparászott az ágyam melletti falnál.
Az ébresztő nyivákol mellettem. Felkelek. Mellettem Kaparó, a macskám, engem néz. Eredetileg Gree bácsié volt, de miután ő meghalt, én nem akartam kidobni szegény macskát. Szép vörös szőrével, és nagy bozontos farkával olyan, mintha valami király lenne. A Kaparó nevet onnan kapta, hogy kiskorában mindig kaparászott az ágyam melletti falnál.
A 9-es Molszban lakom. Itt régen, még a Nagy Atomháború előtt Magyarország és Horvátország feküdt. A 9-es Molsz fővárosa Buda, melynek másik felét, Pestet elpusztították a bombák. Buda központjában, ahova minket, szegényeket nem engednek be, hatalmas épületek vannak. Enyhén szólva rettentően magasak. Ordina, az egész Európát magába foglaló ország, legmagasabb épülete, viszont Münchenben található, azthiszem 1200 méter körül van, de több felhőkarcoló is van körülötte, amik hozzá vannak csatolva, és védik, hogy nehogy eldőljön.
A történelem órákon, nem az őskortól, hanem nagyjából a középkor közepétől tanultunk, és tanulnak most is a gyerekek. Én azért ismerem jobban a történelmet, mert Budán van Ordina legnagyobb könyvtára, ami rengeteg történelmi könyvben gazdag. Sok megmaradt történelem tankönyvet őriznek itt, és ezeket szeretem olvasgatni, mivel kíváncsi vagyok a múltra. Én nem éltem a Nagy Atomháborúban, szerencsére, de az én nagypapám igen, és ott is halt meg. Most, keresztény időszámítás szerint 2175-ben járunk. A Nagy Atomháború 53 évvel ezelőtt volt, és szinte mindent elpusztított. A mi időszámításunk szerint, vagyis az Új Időszámítás szerint most 53 van.
Nemzeti ünnep, csak egy van, ilyenkor sportolók játékát láthatja mindenki, egy hatalmas arénában, ami hasonlít az ókori római Circus Maximushoz. Ez május 6-án van, mivel ekkor jött létre Ordina, de akkor még nagyon kicsi volt, és ezután foglalta el Európa nagy részét.
Kimegyek a nappaliba, és megmosom az arcom, mivel, külön fürdőszoba nincsen. Mikor megmosakodtam, felhúzom a bakancsomat, felveszem a kabátom és a sapkám, majd elindulok a puskámmal. A város szélére kell menjek, ahova gyorsvillamos visz. Ezek keresztül szelik az egész országot. Minimum 1000 útvonal van, de ez nem teljesen biztos. Mikor megérkezek, a többiek már ott vannak. Én vagyok a vezető, tehát engem kötelező megvárni.
- Jó reggelt! - köszönt mindenki, mikor megpillantanak.
- Jó reggelt! - köszönök vissza. - Mehetünk? - kérdezem a csoport mellett álló katonáktól, ugyanis mi nem mehetünk ki csak úgy a városból, mert ahhoz engedély kell.
- Mehetnek. - biccent a katona, majd összekoccantja a bokáit. A hatalmas kerítésnek, egy része, felfelé kezd mozogni, majd fent megáll.
- Gyerünk! - fordulok hátra, a csapat felé.
Elindulunk. Néhány perccel később odajön hozzám Dres, az egyik vadász, és ezt mondja:
- Egyes hírek szerint a Lázadók már egyre erősebbek, és támadni készülnek.
- Nem hinném. - nézek rá.
- Én igen. Már erősek, és egyre többen állnak az ők oldalukra.
- Lehet, de mivel nem mi vagyunk a legkülsőbb Molsz, ezért biztonságban vagyunk.
- Hát éppen ez az! Pont erre számítanak ők is, hogy azt hisszük, hogy a külsőbb Molszokat támadják, pedig nem. Legalábbis szerintem. Az én véleményem szerint a Színes-tengeren keresztül a Tizenegyesbe jutnak, de mivel az is külső, tovább lopakodnak, és miért ne jöhetnének hozzánk? - Dres megáll. Mindig is a Lázadók oldalán is állt egy kicsit, és más irányból közelítette meg a dolgokat, mint az átlag. Hirtelen hatalmas kiáltásra leszünk figyelmesek:
- Jobbra! - mindenki felemeli a puskáját, és jobbra céloz, majd lő. El is találunk valamit, és közelebb megyünk.
- Ez egy szarvas. - mondja Figg, mikor odaérek. Figg egy baromi alacsony férfi, de nagyon jó szeme és füle van, tehát legtöbbször ő veszi, hogyha van valahol egy vad.
Ránézek a szarvasra. Hatalmas, de nagyon sokszor fordul elő, hogy a sugárzott részről jönnek, ezért fertőzöttek. Mindig meg kell nézni a belüket, hogy nehogy fertőzöttek legyenek.
- Nyissátok szét! - mondom, mire két ember megfogja az lelőt állatot, majd Dres hozza a kését, és felvágja a hasánál. A belei átszíneződtek feketés-zöldesre.
- Ez fertőzött. - sóhajtok gondterhelten.
- Mehetünk tovább! - jelentette ki Dres. Mndenki elindult.
Délig öt szarvast lőttünk le, amiből csak ez az egy volt a fertőzött, két őzet, amiből egy sem volt fertőzött, és hét nyulat, amiből kettő nem volt jó. Bemegyünk a Főkonyhára, ahova mindig visszük a zsákmányt, és innen szolgálják ki a város népét. Raktáron nyilván nagyon sok állat van még, de ha raktáron sincs elegendő állat, akkor a Fővárostól kérnek élelmet, ahonnan repülővel hozzák a lelőtt állatokat. Ilyen pont két héttel Gree bácsi halála után volt, de annak természetesen köze sem volt ehhez. Mikor átadjuk a beszerzett zsákmányt, Friggh, a konyha vezető szakácsa, nem nagyon vág boldog arcot.
- Megint csak ennyi? - kérdezi szomorúan.
- Igen. - válaszolom komoran.
- Rendben. Szerencsére van elég állat raktáron, úgyhogy nem kell rendelni a Fővárostól.
- Oké. - mondom, majd intek a mellettem álló vadászcsapatnak, hogy mehetünk.
Hazamegyek. A bejárati ajtó mellett Gree bácsi képe áll. Mindig is akart magáról csináltatni egy képet, és mikor talált az utcán elegendő pénzt, csináltathatott. Aztán kitette ide. Mindig emlékeztet arra, hogy itthon vagyok, és hogy Gree bácsi milyen jó volt hozzám. Úgy nevelt, mintha a fia lettem volna.
Újra eltelt egy átlagos nap. Semmi érdekeset nem csináltam. Nincs is mit. Gree bácsin kívül nem volt semmi jó az életemben. De már ő is a múlté.
- Mehetnek. - biccent a katona, majd összekoccantja a bokáit. A hatalmas kerítésnek, egy része, felfelé kezd mozogni, majd fent megáll.
- Gyerünk! - fordulok hátra, a csapat felé.
Elindulunk. Néhány perccel később odajön hozzám Dres, az egyik vadász, és ezt mondja:
- Egyes hírek szerint a Lázadók már egyre erősebbek, és támadni készülnek.
- Nem hinném. - nézek rá.
- Én igen. Már erősek, és egyre többen állnak az ők oldalukra.
- Lehet, de mivel nem mi vagyunk a legkülsőbb Molsz, ezért biztonságban vagyunk.
- Hát éppen ez az! Pont erre számítanak ők is, hogy azt hisszük, hogy a külsőbb Molszokat támadják, pedig nem. Legalábbis szerintem. Az én véleményem szerint a Színes-tengeren keresztül a Tizenegyesbe jutnak, de mivel az is külső, tovább lopakodnak, és miért ne jöhetnének hozzánk? - Dres megáll. Mindig is a Lázadók oldalán is állt egy kicsit, és más irányból közelítette meg a dolgokat, mint az átlag. Hirtelen hatalmas kiáltásra leszünk figyelmesek:
- Jobbra! - mindenki felemeli a puskáját, és jobbra céloz, majd lő. El is találunk valamit, és közelebb megyünk.
- Ez egy szarvas. - mondja Figg, mikor odaérek. Figg egy baromi alacsony férfi, de nagyon jó szeme és füle van, tehát legtöbbször ő veszi, hogyha van valahol egy vad.
Ránézek a szarvasra. Hatalmas, de nagyon sokszor fordul elő, hogy a sugárzott részről jönnek, ezért fertőzöttek. Mindig meg kell nézni a belüket, hogy nehogy fertőzöttek legyenek.
- Nyissátok szét! - mondom, mire két ember megfogja az lelőt állatot, majd Dres hozza a kését, és felvágja a hasánál. A belei átszíneződtek feketés-zöldesre.
- Ez fertőzött. - sóhajtok gondterhelten.
- Mehetünk tovább! - jelentette ki Dres. Mndenki elindult.
Délig öt szarvast lőttünk le, amiből csak ez az egy volt a fertőzött, két őzet, amiből egy sem volt fertőzött, és hét nyulat, amiből kettő nem volt jó. Bemegyünk a Főkonyhára, ahova mindig visszük a zsákmányt, és innen szolgálják ki a város népét. Raktáron nyilván nagyon sok állat van még, de ha raktáron sincs elegendő állat, akkor a Fővárostól kérnek élelmet, ahonnan repülővel hozzák a lelőtt állatokat. Ilyen pont két héttel Gree bácsi halála után volt, de annak természetesen köze sem volt ehhez. Mikor átadjuk a beszerzett zsákmányt, Friggh, a konyha vezető szakácsa, nem nagyon vág boldog arcot.
- Megint csak ennyi? - kérdezi szomorúan.
- Igen. - válaszolom komoran.
- Rendben. Szerencsére van elég állat raktáron, úgyhogy nem kell rendelni a Fővárostól.
- Oké. - mondom, majd intek a mellettem álló vadászcsapatnak, hogy mehetünk.
Hazamegyek. A bejárati ajtó mellett Gree bácsi képe áll. Mindig is akart magáról csináltatni egy képet, és mikor talált az utcán elegendő pénzt, csináltathatott. Aztán kitette ide. Mindig emlékeztet arra, hogy itthon vagyok, és hogy Gree bácsi milyen jó volt hozzám. Úgy nevelt, mintha a fia lettem volna.
Újra eltelt egy átlagos nap. Semmi érdekeset nem csináltam. Nincs is mit. Gree bácsin kívül nem volt semmi jó az életemben. De már ő is a múlté.
2015. szeptember 27., vasárnap
Prológus
Még fiatal voltam. Nagyon. A Nagy Atomháború után Európa egy nagy ország lett, és negyven részre osztották, ezek a Molszok. Négy-öt éves lehettem, de ez nem teljesen biztos. A családommal mentünk a Nagy tóhoz, amit régen valami Blatonnak hívtak azt hiszem. A Repressio, vagyis Ordina, az ország feje is ott szokott nyaralni. Mi is oda szoktunk menni, minden júliusban, mivel csak egy óra innen, a Molsz fővárosától, Budától, ahol lakunk. Budának régen volt egy másik oldala, Pest, de az elpusztult egy bombázás során. Tehát mentünk a Nagy tóhoz, és második napon, két fegyveres katona ütött le egy férfi, és apukám ment oda segíteni a férfinak, ezért őt is lelőtték, és aztán anyukámat is, mikor apukám holttestét vette kezébe. Engem pedig egy bácsi vitt el, aki azután felnevelt. Gree bácsi volt az, aki úgy nevelt, mintha a saját fia lettem volna. Szeretett, megvédett, és ápolt, sosem hagyott cserben, és mindig betartotta az ígéretét. Mikor már akkora lettem, elmentem vadásznak. Két éve, télen halt meg Gree bácsi. Az a nap egy átlagos napnak indult. Reggel, még Gree bácsi előtt keltem fel, és elmentem. Egy vadász-csapatnak a vezetője voltam és vagyok. Kimentünk a közeli erdőbe, hogy fogjunk valami állatot, mivel Budát ebből a zsákmányból kell eltartani. Mikor lejárt a nap, én hazaindultam. Mihelyt kinyitottam a bejárati ajtót, Gree bácsit láttam a földön. Egyből odarohantam.
- Gree bácsi! Mi történt? - kérdeztem, majd karomba vettem a fejét, de nem válaszolt. - Gree bácsi! Gree bácsi! Ne-he-he! - sírtam el magam. - Ne! - Mindenkit elveszítettem. Mindenkit. Az orvosi vizsgálat után kiderült, hogy már több hónapja van ugyanaz a betegsége, de nem vették észre időben. Most pedig, ugyanolyan napjaim vannak. Semmi nem történik. Már a vadászat is unalmas. De nem tehetek semmit, mivel semmilyen jó munka nincs. Egyszer majd csak történik valami, ami megváltoztatja az életem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)